Konduktív Gyakorló  Általános Iskola és Kollégium 

 

Lengyelországi képes beszámoló

Intézetünk a "Határon Túli" projektek keretében kapcsolatot épített a lengyelországi Zamośćban működő „Krok za Krokiem” – „Lépésről lépésre” elnevezésű konduktív pedagógiai módszert alkalmazó rehabilitációs pedagógiai centrummal. 

Ezen kapcsolat keretében 2017 nyarán Intézetünk felsős évfolyamos diákjai, a lengyelországi magyar nagykövetség pályázati támogatása segítségével látogatást tehettek, és részt vehettek a magyar kormány és a lengyel kormány által, az 56-os események tiszteletére közösen állított emléktábla avató ünnepségén. 

A következő tanévben tovább építjük a kapcsolatot, előkészítő lépéseket teszünk a jövő évi nyári tábor megvalósítása érdekében. 

Úti beszámoló:

1.nap

Nagyon kedves, szeretetteljes fogadtatásban volt részünk mikor megérkeztünk Zamoscba. Az iskola igazgatója várt bennünket, kísért a hétvégi szálláshelyünkre. Mindenki elhelyezkedett, kettő, három, négyágyas szobákban, majd megvacsoráztunk. A gyermekek végtelenül aranyosak, segítőkészek voltak.

2. nap

A mai nap Zamosc városában tettünk látogatást. Kedves kis városka az ukrán határ közelében. Ma este összeültünk a szálláshelyünkön, s a gyerekek szavaival szeretném a mai napot elmesélni!

Ádám:

Jó volt! Láttam szép tájakat, fákat. A városalapító szobra előtt fényképet készítettünk. A múzeumban voltak állatok.

Gergő:

A múzeum nagyon tetszett! A sok állat, a régi idők dinói. 

Matyi:

Nekem a csodálatos vasárnapi szentmise tetszett, remélem máskor is eljutok ebbe a templomba! Ezen  kívül a finom ebéd és vacsora volt emlékezetes!

Erik:

Nekem az, hogy megismerhettem Zamosc történetét! Leginkább az a történet, hogy a XVI. században, az akkori polgármester furfangos úton szabadult meg a feleségétől, hogy elvehessen egy másik nőt! (Boszorkánysággal vádolták és kivégezték.) A vacsorát egy olyan étteremben költhettük el, ahol tegnap esküvői lakodalmat tartottak, s a felirat szerint Gizi volt a vőlegény, én lehettem a menyasszony! :-)))

Lóri:

A Katedrális nagyon szép volt. A múzeum nagyon érdekes volt, sok kitömött állattal.

Dani:

A múzeumban a kitömött farkasok voltak nagyon érdekesek számomra. Kis kavicsokat szedtem, viszek haza emlékbe. És nagyon tetszettek a főtéren lévő örmény kereskedőházak! 

3. nap.

Reggelünk a pakolással, kiköltözéssel telt. A tábor az erdő közepén van, kis dombok, szurdokvölgyek veszik körbe. Miután mindenki berendezkedett a magyar - lengyel közös sátorban, elérkezett az ebéd ideje. (Minden étkezést a közeli étteremből kapunk.) Ebéd után kis pihenő, majd lengyel-magyar barátságos foci mérkőzést tartottunk. Foci után közős éneklés volt, majd séta a közeli patakhoz. A vacsorát fürdés, majd tábortűz követte. 

4. nap.

Az elmúlt éjszaka kis viharral búcsúzott. A sátrak jól bírták, táskáinkat megmentettük a víztől (a gyerekek fel se ébredtek). A reggel vidáman, kipihenten talált bennünket. 
Reggeli után mozgásos játék, majd közös éneklés, volt, ami nagyon jól sikerült. Ebéd után főzőműsor keretében, bevezettük lengyel barátainkat a paprikás krumpli elkészítésének fortélyaiba. 
Ízletes vacsorát készítettünk. Délután bátorságpróba, akadálypálya, csapatjáték, gyeplabda és foci volt. A csapatok már teljesen vegyesek voltak. A nyelvi akadályok eltűntek, barátságos, kedves, mutogatós, mosolygós " beszélgetések" alakultak ki. Az esti tábortűz körül is folytatódott az ismerkedés.

5. nap.

Sűrű, élményekkel teli napunk volt. Reggeli után izgatottan öltözködtünk, néha félig hangosan, többen is magukban énekelték közös énekünket. Matyi szorgalmasan mormolta magában a megtanult versrészletet. (Az ünnepségre indulás kissé megcsúszott, de pár perccel a kezdés előtt megérkeztünk!) Az '56- os emléktábla avatás szép, felemelő érzéseket ébresztett bennünk. Nagykövet asszonyunk rövid beszédet mondott, kiemelve a sok évszázadra visszanyúló lengyel- magyar közös kapcsolatokat, barátságot. A táblaavatást követően a városházára vonultunk, ahol az ünnepi műsorunkat előadtuk, s Intézetünk rektorasszonya aláírta az együttműködési nyilatkozatot a Zamosci intézet igazgatójával. Előadásunk szép volt, hibátlan! (Szem nem maradt szárazon!) Az ünnepi ebédre a városka főterén lévő étteremben került sor. Két hosszú asztalt megtöltött (az étterem teraszának felét) ünneplő seregünk. Ebéd után kis csapatunk még bent maradt a városban, vásárlás, búcsúzkodás következett a várostól, katedrálistól.  A táborba érkezés, átöltözködés után kötetlen közös játék, majd a búcsúvacsora következett. Az elhúzódó bőséges vacsorát közös boccia verseny zárta. Ezt követően a tábortűz, Matyi felejthetetlen meséjével, melyet a rektorasszony tolmácsa fordított a tábor lengyel lakóinak. 

 

Tábori élmények a részvevő gyermekektől:

Lóri:

Nagyon szép volt a Lengyelország felé vezető út. Jó érzéssel töltött el, amikor megérkeztünk Zamosc városába. Mária néni és Beni szeretettel fogadtak bennünket. Nekem a programok közül a múzeumlátogatás tetszett és a közös vetélkedők. Nagyon finomak voltak az ételek, és lehetőségünk volt néhány jellegzetes lengyel ételt is megkóstolni. Örömmel töltött el, hogy eljöhettem ebbe a szép országba, remélem máskor is adódik lehetőségem.

Dani:

Nagyon örültem, hogy eljöhettem ebbe a táborba, mert most voltam életemben először táborban, először jártam külföldön, ráadásul Lengyelországban. Boldog voltam, amikor megérkeztem a hotelba, és két nap múlva mehettünk a táborba. Találkoztam egy lengyel fiúval, aki a legjobb barátom lett. Úgy hívják, hogy Peter, akivel jókat dab- oltunk (vagy dab-oztunk?), együtt jókat beszélgettem a sátorban, holott sokszor nem is értettem, hogy mit mond. Rengeteg pankrációs játékot játszottunk a tab-omon. Egyik nap Peterrel kimentünk a csúszdához, ahol bemutatta, hogyan tud rámászni a hídra. Csúszott egyet és utána dab-oltunk (vagy dab-oztunk?). Nagyon kár, hogy el kellett búcsúznom tőle, mert nagyon jó volt.

Matyi:

Nekem már ez az ötödik külföldi utam. Ez is, mint az összes többi, nagyon jó volt. Különösen azért, mert megismerkedtem Viktorral és Antonival. A legjobb a csúszka, és a hinta volt, az ételek is nagyon ízlettek. Sok játékot játszottunk az új lengyel barátainkkal, Viktorral sokat beszélgettem. Mária igen aranyosan viselkedett velem, mindig kedvesen, barátságosan üdvözölt.  Remélem, visszajöhetek még Lengyelországba.

Ádám:

Először voltam Lengyelországban. Nagyon finom volt a paprikáskrumpli, amit közösen főztünk. A lengyel gyerekek közül Casper és Viktor lett a barátom. A csúszkálás nagyon tetszett. Benivel lehetett játszani a fidget spinnerrel.

Gergő:

Első lengyelországi táborozásom volt. Már korábban álmodtam a helyszínről. Minden kirándulás nagyon tetszett, amire elmentünk. Mária, aki az egészet szervezte, nagyon szereti a magyarokat. Sok új magyar szót tanítottunk neki pl. pörkölt… Egyik reggel gitáros ébresztőt tartottunk. Szívesen visszamennék máskor is, ha lesz rá lehetőségem.

Erik:

Az tetszett a legjobban, hogy mekkora vendégszeretettel fogadott minket Mária, és milyen szeretettel beszélt a magyarokról. Az első két nap a villában aludtunk, majd hétfőn kimentünk a táborozó helyre, ahol katonai sátrakban aludtunk. A buszsofőr Zoli bácsi is nagyon kedves volt, és sok mindenben segített nekünk. Pl.: tojásrántotta készítésben, terítésben, a különböző programoknál. Hálás köszönet érte! A többi táboroztató, magyar és lengyel nénik és bácsik, ők is nagyon aranyosak voltak, a gyerekekről nem is beszélve… Három napot töltöttünk együtt a táborozóhelyen. Jó kis csapat lett az először ismeretlen lengyel és magyar fiúkból és lányokból, konduktorokból és segítőkből. Nagy köszönet a szervezőknek, ezért az élményért!  

Remélem, amikor Máriáék jönnek Magyarországra, akkor újra találkozhatunk velük, és együtt tölthetünk Magyarországon is néhány felejthetetlen napot.